9. A KÉK CINEGE

Latin neve:

parus caeruleus

Élőhelye:

Elsősorban a lombhullató erdők lakója, de a kertekben is előfordul, bár nem olyan gyakori, mint nagyobb”unokatesója”, a széncinege. Jó alkalmazkodó, szinte mindenütt megtelepszik, ha a számára megfelelő lyukméretű, 2,7 mm átmérőjű természetes vagy mesterséges odút talál.

Tápláléka:

A téli etetőn ugyanolyan nagy szeretettel fogyasztja a napraforgómagot, akár a cinkegolyót, de alkalomadtán megkóstolja a zsíradékot. A költési időszakban kizárólag rovarokon és hernyókon él, fiókáit is ezekkel eteti.

Fészkelése:

Fészke valószínűtlenül puha, szőrszálakkal bélelve. Április- május között rakja le 6- 14 tojását, a fészeklakó fiókák kb. 20 napig maradnak a fészekben. Ezután egy kis ideig még a szüleik etetik őket. Elsősorban A típusú odúval fogadhatjuk, mert ennek szűk bejáratán vetélytársa, a széncinege nem fér be. A kék cinegék kisebb része egy évben kétszer is költ.

Meghatározása:

Egyértelműen kisebb, mint a széncinege, kék cinege méretű. 🙂 Örökmozgó, általában kék sapkájával tűnik ki a cinkecsapatok között. Ezenkívül fekete szemsávval, sárga hassal és zöld háttal rendelkezik. Hangja a széncinegééhez hasonló, gyakran hallatja.