MADÁRFIÓKÁK

Fészeklakó fiókák:

Ilyenek az énekesmadarak, a ragadozók, néhány vízimadár. A fészeklakó madárfiókák kisebb tojásokból kelnek ki, mint fészekhagyó társaik. Ezek a madarak minimum két hétig a fészekben maradnak, majd a szüleik hívására elhagyják a fészket, ezt nevezzük kirepülésnek. Fontos tudni, hogy a fészeklakó fiókák csupaszon, toll nélkül jönnek a világra és kezdetben szüleiktől függenek. Ilyen például a szirtisas, amelynek 100 napra van szüksége, hogy végleg elszakadjon a szüleitől, a széncinegéknél ez csupán 4 hét. A legtöbb fészeklakó fiókát kirepülés után még etetik a szülei. Tehát minden gémnek, ragadozónak, harkálynak, varjúnak, papagájnak és énekesmadárnak fészeklakó fiókája van.

Fészekhagyó fiókák:

A fészekhagyó fiókákat kikeléskor pehelytollazat borítja, szemük kinyílva van már a kikeléskor. A legtöbb fészekhagyó fióka, kikelés után egy kis idővel már ügyesen fut és ugrál, de repülni csak 2 hónap múlva tanulnak meg. A futómadarak, a ludak, hattyúk és récék, a tyúkalkatúak, a parti madarak, a sirályok és a csérek fészekhagyó fiókákkal rendelkeznek. A legtöbb fészekhagyó fióka, kikelés után már önállóan táplálkozik, de a sirályok és a csérek fiókái még szüleiktől kapják az élelmet. A hattyúk fiókáikat a hátukra véve vigyáznak az apróságokra.

Táplálékuk:

A madárfiókák többsége rovarokat, hernyókat kap szüleitől, még a megevő madarak esetében is, mivel ilyenkor még nem áll rendelkezésükre érett magtáplálék. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a városi magevők, például a verebek elhullajtott szotyival, kenyérrel, egyéb ember által készített táplálékkal látják el kicsinyeiket. Egyes városokban a sirályok csapatosan gyűlnek össze a szeméttelepeken, hogy onnan hordják az eleséget fiókáiknak. A nappali ragadozók kismadarakat, rágcsálókat, esetenként nagyobb állatokat hordanak fészkükhöz, de itt kivétel a darázsölyv, mely lépes mézet, méh és darázslárvákkal eteti kicsinyeit. Ahhoz, hogy a madárfiókák gyomrába juttassák a táplálékot, a szülők (különösen a fészeklakó fiókáknál) mélyen a csöppségek torkába pakolják a zsákmányt. A fészekhagyó fiókák legtöbbje azonban hamar megtanul egyedül táplálkozni.

Meghatározásuk:

A fiókákat többnyire halványabb színezetük vagy a hiányzó bélyegek alapján lehet legjobban elkülöníteni a szüleiktől. A fészeklakó fiókákra a csupasz, tokosodó, tokos, tollasodó és tollas életkorok jellemzőek. A csupasz fiókákat csak bőr borítja, teljesen magatehetetlenek. A tokos fiókák testén megjelennek a tüskékre hasonlító tolltokok. A tollas fiókák már nagyon hasonlítanak szüleikre és hamarosan elhagyják a fészket. A fészekhagyó fiókákat elsősorban kis termetük és pehelytollaik alapján különíthetjük el szüleiktől.