10. A CSÍZ

Latin neve:

carduelis spinus

Élőhelye:

Különböző erdők, de téli vendégként az etetőkön is megjelenik. Főleg februártól számíthatunk erre az aprócska pintyfélére.

Tápláléka:

Ahogy az összes hazai pintyféle, a csíz is ízeltlábúakkal táplálja fiókáit. A költési időszakban a felnőtt egyedek is rovarevők, egyszerűen azért, mert ilyenkor még nem érnek be a magvak túl nagy számban (Ezért is fontos, hogy NYÁRON NE ETESSÜK A MADARAKAT, mert ezzel felborítanánk az egyensúlyt és elesnénk a fiókáikat kártevőkkel is tápláló tollas állatok nyújtotta biológiai védekezéstől!). Egyébként a csíz általánosan magevő, kedveli az éger és a nyír magjait, de az etetőhelyen a napraforgót is szívesen fogadja.

Fészkelése:

A fészket a tojó szívesen építi lucfenyőre, de mindenképpen egy magas fenyőre. Legtöbbször 4-5 vagy 2-6 tojást rak, melyekből 11- 12 nap múlva bújnak ki a fészeklakó fiókák. Ők hamarosan, 12-14 nap múlva ki is repülnek, ha minden kedvező (időjárás, szülők egészségi állapota, stb.), hála a madárpár gondos etetésének. A csíz évente 2- szer költ.

Meghatározása:

Apró pintyféle, mérete akár egy kék cinegéé. A hím fekete sapkát visel, ezenkívül sokkal több tollazatában a sárga és zöld szín. A tojó szürkészöld “ruhát hord”, akár a fiatalok. Az etetőn szinte mindig csapatban jelenik meg, a kicsiny madarak csörömpölésszerű csacsogása betöltheti az egész környéket.