7. A SZÉNCINEGE

FehÃ©resi madÃ¡rles fÃ©nykÃ©pe.

Élőhelye:

Kertek, lombhullató és fenyőerdők, fasorok, parkok. A madár áttelel, már februárban hallani gyöngyöző énekét.

Tápláléka:

Télen olajos magvak és gyümölcsök, de a költési időszakban nagyszámban fogyaszt rovarokat, hernyókat is, ezzel sokat segít a kertészeknek. Télen az etetőnél szívesen fogadja a napraforgómagot, dióféléket, az almát, valamint az állati zsíradékot (faggyút, szalonnabőrkét).

Fészkelése:

A hím már korán elkezdi az éneklést, az első költés általában április közepén- végén kezdődik és május végéig tart. A tojó választja az odút, ő is építi állatszőrből és mohából álló, puha fészkét. Ilyenkor érdemes azzal segíteni, hogy kutyánk, macskánk kifésült szőrcsomóit vékony dróttal egy ágra tekerjük, így a tojó könnyebben talál anyagot és mi is megfigyelhetjük, hogyan hordja a fészekrevalót, de esetleg mesterséges B odút is kihelyezhetünk a környéken. A párnak várhatóan 8- 10 fehér alapon vörhenyesen pettyezett tojása lesz, de találtak már 13 darabos tojásszámot. A még csupasz fiókákat eleinte még melengeti a tojó, miközben a hím hordja a táplálékot (főleg hernyókat) neki és a kicsiknek. A fiókák kb. 2 hét múlva kirepülnek, de ezután szüleik még etetik őket néhány napig.

Meghatározása:

Házi veréb termetű madár fekete fejjel, fehér pofafolttal, sárga hassal és zöldessárga háttal. A hímen a fekete hascsík vastagabb és tovább terjed, mint a tojónál. A fiatalok színezete elmosódottabb, és folyamatosan hallatják “ci-ci-ci-ci-ci” hangjukat, ha élelmet kérnek a szüleiktől.