5. A MEZEI VERÉB

Élőhelye:

Kertekben, falvak szélén, kaszálókon és természetesen a mezőkön is egyaránt megfordul, de sajnos állománya mindenütt csökken, ezért NAGYON FONTOS, HOGY TÉLEN KISEBB MAGOKKAL ETESSÜK ŐKET. Nem fordul elő olyan gyakran a városokban, mint a házi veréb.

Tápláléka:

Apró magvak, fűfélék magjai, a költési időszakban kisszámú rovartáplálékot is eszik, mert ilyenkor a magok még elfogyasztásra nem alkalmasak. Az etetőn napraforgómagot, kölest és mákot fogyaszt szívesen.

Fészkelése:

A mezőgazdasági területek és a nyílt erdőségek kedvenc fészkelőhelyei. Mesterséges vagy természetes odvakban fészkel, de néha az elhagyatott fecskefészkeket is elfoglalja.

Fészke fűszálakból, gyökerekből és tollakból van összerakva.

5-6 tojást rak, melyek szennyesfehér alapon sűrűn, barnán pettyezettek.

A fiókák sapkája halványabb barna, mint a szüleiké.

Meghatározása:

Karcsúbb, mint “nagytestvére”, a házi veréb. Legjobban úgy különíthetjük el tőle, ha megjegyezzük, hogy az ő sapkája világosbarna, a házi verébé pedig szürke. Éneke is nagyon hasonlít a fajtársáéra, de egy kicsit szelídebbnek, kevésbé erőteljesnek hangzik.

Háta feketén csíkozott, torokfoltja és kantárja fekete, alsóteste szürkés és szárnycsíkja fehér. A nemek tollazat alapján nem különíthetők el.